Szerb Antal halálának 75. évfordulójára emlékezett a Nemzeti Örökség Intézete

Szerző: | 2020.01.27., 14:08 | Kulturális hírek

Fotó: intezet.nori.gov.hu

Szerb Antal (1901-1945) halálának 75. évfordulójára emlékezett hétfőn a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) az író Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található sírjánál.

Radnainé Fogarasi Katalin, a NÖRI főigazgatója a hétfői megemlékezésen elmondta: Szerb Antal megszüntette azt a távolságtartást, ami eltávolítja az olvasót az írótól. Ugyanaz a gördülékeny, szellemes és intelligens hangvétel sugárzik valamennyi művéből, ami a Pendragon legendát vagy az Utas és holdvilágot is áthatja. Mindez nemcsak irodalmi teljesítményének jellemzője, hanem személyiségének alapvető vonása is volt – tette hozzá.

Az író fontosnak tartotta kiemelni az irodalomtörténetet az iskolás porrétegből

A főigazgató emlékeztetett arra, hogy az író fontosnak tartotta kiemelni az irodalomtörténetet az iskolás porrétegből, azt eleven valósággá tenni és ezáltal az emberekbe kedvet önteni ahhoz, hogy ne csak a bestsellereket olvassák, hanem az irodalomtörténeti nagyságokat is.

Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója kiemelte: január 27-én szabadult fel az auschwitzi haláltábor, ez a nap azonban egy másik évfordulót is takar, hiszen ugyanekkor halt meg munkaszolgálatosként Balfon a huszadik századi magyar irodalom egyik legtehetségesebb alakja. Hozzátette: Szerb Antal halála az emberi gonoszság egyik legerősebb megnyilvánulása volt.

Szerb Antal 1945. január 27-én halt meg tragikus körülmények között, holttestét 1946 októberében exhumálták, majd Budapesten helyezték el földi maradványait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Sírhelye 2001 óta védett.

Magyar-német-angol szakos tanári diplomát szerzett

Szerb Antal 1901. május 1-jén született Budapesten, 1924-ben magyar-német-angol szakos tanári diplomát szerzett a budapesti egyetemen. Hosszabb-rövidebb időt Párizsban, Londonban és Olaszországban töltött.

Tanított, 1933-tól a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnöke volt. Az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténettel országos hírnevet szerzett. 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-ben megírta A világirodalom története című munkáját. Ettől az időszaktól kezdve alkotói tere egyre szűkült, Magyar irodalomtörténetét betiltották, de a Magyar Csillag, az Ezüstkor, a Magyar Nemzet és az Új idők még közölték írásait.

A modern polgári esszéírás egyik legjobb magyar képviselőjeként tanulmányait filológiai felkészültség és rendkívüli elemzőkészség jellemzi. Irodalomtörténeti munkái ma is forrásértékű művek. Regényeiben (A Pendragon-legenda, az Utas és holdvilág, A királyné nyaklánca) a kalandregényt és a kultúrtörténetet ötvözte. Fanyar humorú novellái ma is olvasottak. Sokat fordított. Száz vers című antológiája görög, latin, angol, amerikai, német, francia, olasz költők verseinek eredeti szövegét és magyar fordítását tartalmazza.

Pin It on Pinterest

Share This