Tízéves a Ráti Szent Mihály Gyermekotthon

Ungváron a megyei filharmóniában ünnepelte tizedik születésnapját a Ráti Szent Mihály Gyermekotthon. Ebből az alkalomból számos vendég, támogató, barát gyűlt össze. Bíró Árpád, az otthon igazgatója és felesége, Mária nagy szeretettel üdvözölték a jelenlévőket: a magyarországi, az osztrák vendégeket, a felvidékieket Puss Sándor felvidéki jezsuita szerzetessel az élen, a gömöri jótékonysági ruhavásárok négy önkéntesét, Beke Beátát és lányát, illetve Fábián Dánielt és feleségét, továbbá a fóti gyermekotthon képviselőit, a helyi vezetőket és szentatyákat.

Ezután felidézték a kezdeteket. – Nagy utat jártunk be azóta. A cél világos volt, de az odáig vezető út szerteágazó és ködös. Hosszú folyamat volt, amíg megterveztük, hogy milyen legyen ez a gyermekotthon. Még nagyobb feladat volt ehhez megszerezni a szükséges támogatást. A Gondviselés segített megtalálni a lehetőségeket – mesélte a meghatottságtól időnként elcsukló hangon Mária asszony. 2004 őszén egy ausztráliai magyar pénzösszeggel, a hollandok kétkezi munkájukkal járultak hozzá, hogy felépüljön az első ház. Azóta elkészült még kettő, egy rehabilitációs központ, és épül a negyedik ház. – De nem az építkezés volt a legnehezebb, hanem megtalálni a megfelelő embereket. Emberi sorsok múlnak azon, hogyan végezzük a dolgunkat. Hosszú lenne felsorolni, ki mindenkinek tartozunk köszönettel érte. Ezen a szép ünnepen a gyermekotthon minden lakója nevében Isten bőséges áldását kérjük mindenkire, aki bármilyen módon segített – fejezte ki köszönetét a házaspár.

A számos vendég között jelen volt dr. Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos is, aki köszöntőjében kiemelte: „Ráton a lélek köveiből építik fel a lélek templomát. Magyarország számára megtiszteltetés, hogy támogatói lehetünk a katolikus egyháznak. Ez a tíz esztendő bennünket is alázatra, szerénységre, hűségre és kitartó munkára nevel. Magyarország őrködik a ráti gyermekotthon sorsa fölött – mondta, majd örömmel jelentette be, hogy még az idén folyósítják a hiányzó összeget a negyedik ház befejezéséhez.

Közben a kivetítőn fényképeket láthattunk a családok életéből. Az első házban a most tizedik házassági évfordulójukat ünneplő Lelekács Georgina és Ferenc él. Ők 2006 júliusában házasodtak össze, és novemberben már belakták az első házat, családi szeretetet biztosítva a rászoruló gyermekeknek. Azóta három saját gyermekük született, és hét nevelt gyermeket vállaltak. „10 év – tíz gyermek, Krisztina már férjhez ment, négyen szakmát tanulnak, de a „Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után” – zárta beszédét egy Cicero-idézettel Georgina. Juhász Szilvia és Árpád már két saját gyermeket neveltek, amikor befogadtak nyolcat. A harmadik ház nevelőszülőinek, Verbóczki Beátának és Ferencnek szintén két saját gyereke volt, amikor kilenc hányattatott sorsú csöppség számára teremtették meg az otthon melegét.

Az est második részében a gyermekotthon Zenedéjének növendékei léptek a színpadra, akikkel Ivaskovics József és Riczkó Viktória foglalkozik. A budapesti Zurgó moldvai magyar népzenét játszott, Kovács Nóri és Judit előadásában népdal-feldogozásokat hallhattunk. A hangulat akkor hágott igazán a tetőfokára, amikor a Kormorán együttes lépett a színpadra, és nemzeti érzelmű dalokat adott elő.

Rehó Viktória
Kárpátalja.ma