Zene füleimnek: Susann Végh, avagy Végh Zsuzsanna?

Szerző: | 2020. 09. 12. 10:09 | Kulturális hírek

A Magyar Televízió Palackposta című adásának készítettem interjút 2006-ban a stockholmi Svéd Királyi Operában a magyar származású svéd operaénekesnővel, Susann Végh-gel. A csinos mezzoszoprán készségesen állt rendelkezésünkre, s édesapjával, Végh Gézával érkezett az interjúra, aki maga is zenész, így nem esett messze az alma a fájától… A művésznő karrierjét máig követve megvalósultak az álmai, s az elmúlt két évben sem volt tétlen.

Beszéljen magyar gyökereiről!

— Édesanyám osztrák, édesapám magyar, s ez a kombináció úgy érzem igen szerencsés volt életemben. Sajnos nem beszélek magyarul, viszont, amikor a környezetem magyarul beszélt, a gesztusok és az arckifejezések kaptak fontos szerepet, amit a színpadon is hasznosítani tudtam. A zene szeretete meghatározó volt számomra, édesapám zenetanár, ütőhangszereket oktat. Magam is megtanultam dobolni, a ritmusérzék, és a táncmozgás is előnyt jelentett pályám kezdetén.

Életrajzában olvasom, hogy részt vett a kiváló magyar énekesnő és pedagógus, Rózsa Vera mesterkurzusain. Több közös szerepük van, Rózsa 1943-ban Budapesten Cherubinként debütált, s kedves alakítása volt Carmen. Ön mindkettőt énekli, az utóbbit e héten Stockholmban. A szerepek alapján megtalálták a közös hangot?

— Sajnos a színpadon nem láttam Rózsa Verát, viszont valóban részt vettem két mesterkurzusán is Londonban, és az észak-svédországi Piteåban. Istenáldotta tehetség volt, tanítványai mindig szeretettel beszéltek róla. Egyetlenegy kérdése volt az óra elején, hogy mit szeretnék kihozni ebből a szerepből, áriából. A végén, igen határozott tanácsokkal látott el, mi az, amit megtartsak, és mi az, amit fejlesszek. Azt is őszintén közölte, ha valamitől eltanácsolt. A „Légy önmagad” intenció kissé közhelyszerű, de rávilágít arra, hogy karakterünket magunk alakítsuk ki, s ne másoljunk senkit.

Holnapután a leghíresebb mezzoszoprán szerepet, Carment énekli. Milyennek álmodta meg a szép cigánylány alakját?

— Visszatértünk Mérimée novellájának szelleméhez, ebben az előadásban Carmen Don José vágyálmát testesíti meg. Számos kiváló elődöm alakította e figurát, s így gyakori az összehasonlítás. Az előző kérdés szellemében viszont talán megalkothattam egy teljesen új Carment, ami kizárólag az enyém. Az előadás egyébként végig erős koncentrációt kíván, s fontos szerepet kap benne a már említett tánc is.

A gyökerek révén, van-e valami kapcsolata a magyar operakultúrával?

— 1993-ban a dél-svédországi Ydstadi Operafesztiválon Szokolay Sándor Vérnászában a cselédlány szerepét alakítottam. Régi vágyam Judit megformálása Bartók operájában, most ízlelgetem a szerepet, ami egyben kemény tanulást jelent. Egy másik szál, 1999-ben a Magyar Állami Operaházba hívtak próbaéneklésre, de nem lett folytatása.

További tervei?

— Megnyugtató tudat, hogy a Svéd Királyi Operában vezetői hosszabb távon számítanak rám. Terveink szerint a Rózsalovag Octavianját jövőre, Rossini Hamupipőkéjének címszerepét 2008-ban, a Sevillai borbély Rosináját pedig egy évre rá alakíthatom. (Folytatjuk)

Csermák Zoltán

Pin It on Pinterest

Share This