Múltfogyatkozás: Fel!

Fogod a kötelet, mászol. Valami nem stimmel. Csúszni kezdesz. Elveszted a kontrollt. Puffanás. Nem a földre, matracra. A tanár higgadtan, de gyorsan cselekszik, megvizsgál. Nem történt baj, mivel nem túl magasról estél. Azt mondja, történhetett volna rosszabb is, minden rendben, de azért pihenj pár percet, és utána próbáld meg még egyszer, menni fog. A társad már leért a kötélről, ő már a másik szerrel is végzett, odaszalad hozzád, elkísér a padhoz.

Leülsz, és szidod magad. Nézed a többieket, és irigyled őket, mert elsőre megy nekik minden figura. Selejtnek érzed magad mellettük. Kibattyogsz a mosdóba, ököllel vered a csempét. Azt hiszed, mindenki bent a teremben rajtad nevet és nyomoréknak gondol. Lelki szemeid előtt lejátszódik, ahogyan kifiguráznak. Legszívesebben nem mennél be, de muszáj, hiszen óra van, te jó gyerek vagy, nem lógod el a testnevelést soha. Nagy levegő, lehúzod a vécét, kezet mosol, visszamégy a terembe.

Bent észreveszik a szétvert vörös kezedet, tapintatosan megkérdezik, hogy jól vagy-e. Senki sem gúnyolódik, ellenkezőleg, aggódnak érted. Elszégyelled magad, mert rájössz, hogy megint túlspiláztad a dolgot. Ismernek, tudják, hogy maximalista vagy, ezért is mondják, hogy előbb nyugodj meg, és csak utána próbáld meg újra. Igazat adsz nekik, leülsz a kispadra, és figyeled őket.

Észreveszed, hogy mások is elesnek, hozzájuk is odaszalad a tanár. Ő vagy a többiek felsegítik. Kapnak néhány biztató szót és körülbelül ugyanannyi perc pihenőt, később újra sor kerül rájuk. Sikerül mindenkinek teljesíteni az előírt gyakorlatsort. A tanár most neked int, hogy rajta, te következel.

Hezitálsz. Mi van, ha megint leesel? A többiek észreveszik, biztatnak, hogy menni fog, ne félj, nem történhet baj. Ki akarsz rohanni, a tanár viszont már a fejével mutatja, hogy az első kötélre megy a társad, a második a tiéd. Tudod, hogy segítenek, de neked kell akarnod és elindulnod, ezt már nem tudja más helyetted megcsinálni. Muszáj most elkezdeni.

Elkapod a kötelet, újra mászol. Kaptál segítséget, támogatnak, nem esel le, ha mégis, úgyis elkapnak. Tudatosul benned, hogy nem maradsz egyedül, itt vannak azok, akik nem lenyomnak, hanem felemelnek. Lassan haladtok, nem siettet a társad. Egyszerre értek fel. Körülnézel, szépnek látod a termet. A többiek téged tapsolnak, neked örülnek. Megcsináltad. Fent vagy.

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexió egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.