Múltfogyatkozás: Kontroll

Szerző: | 2021.05.23., 17:00 | Múltfogyatkozás

Fotó: Deskó Tamás

– Magácska igencsak elhanyagolta a havi kontrollvizsgálatokat.

– Nem volt rá időm, ne haragudjon.

– Nem haragszom, erre magácskának van szüksége.

– Tudom. Azért jöttem ma. Csak mára tudtam beszorítani.

– Ennyire elfoglalt?

– Nos, nagy kiesésem volt, ezt ön is tudja.

– És mindent egyszerre akar pótolni?

– Jó lenne.

– Nem jó ötlet.

– Tudom.

– Emlékezzen vissza, hogy mi lett magácskával, amikor túlhajtotta magát.

– Vigyázok magamra. De jelenleg sajnos nincs más választásom, muszáj gyorsan élni.

– Mindig van más választásunk.

– Talán igen. Az igazat megvallva, ha tehetném, most inkább egy kényelmes szobában ülnénk, mint ebben a szétesőfélben lévő házban. Bár a szoba színe tetszik.

– Ezt a helyszínt is maga választotta. Különben, hogy érzi magát?

– Mondhatni jól. Pörgés és hullámvasút az életem.

– És szabadidejében elhagyatott épületekben kóborol.

– Megnyugtatnak ezek a romok.

– Nem deprimálja a látvány?

– Nem, sőt, ellenkezőleg.

– Ez izgalmasnak hangzik. Meséljen a pörgés és hullámvasút közötti összefüggésekről!

– Tudja, visszacsöppentem a régi kerékvágásba. Tudom, ez most rosszul hangzik, viszont én szeretek így élni, a saját utamat járni. Ismét nagyon pörgök, ha érti, de már okosabban élek.

– Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt?

– Egy kicsit. Talán az ideális állapot még nem állt be. Türelmes vagyok magamhoz. Megfogadtam a tanácsát.

– Ezt örömmel hallom. Azért remélem, jobban érzi magát, mint azelőtt.

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meggyógyultam teljesen. Nem mindig vagyok jól. Viszont tudom, hogy mit kell tennem akkor, amikor lefelé tart a vonat.

– Erre lennének a kontrollok is…

– Tudom. Amikor nem vagyok jól, segítséget kérek. Megtanultam, hogy én is ember vagyok, aki kérhet segítséget. És ami a legfontosabb, hogy időben teszem. Nem várom meg, amíg elhatalmaskodik rajtam a fájdalom. Úgyhogy hamarabb is ér véget egy-egy rossz pillanat.

– Ennek örülök. Egyvalamit mégsem értek. Hogy jön az egészségéhez a katasztrófaturizmus iránti vonzalma?

– Örülök, hogy ilyen jól szórakozik rajtam.

– Ne értsen félre, nem gúnyolódom, csak különösnek tartom.

– Pedig nincs benne semmi furcsaság. Ezek a haldokló épületek csendesek. Nincs bennük rohanás. Olyan, mint egy fixált jelen. Amikor kijövök ide, a nyüzsgő életemet otthon hagyom, leteszem az íróasztalomnál, vagy a törzshelyem pultjánál. Csak én jövök ide, az ügyes-bajos dolgaim nem. Itt nyugalom van. Amolyan lelki kontroll idejárnom.

– Érdekes hobbi, de látom, jól hat magácskára. A többi tanácsomat is megfogadta?

– Igen. Határozottan élek. De néha jó elvonulni.

– Ebben igaza van.

– Mennem kell. Majd jelentkezem.

– Örültem, hogy láttam. Azért gyakrabban is találkozhatunk.

– Majd meglátom.

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexió egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.

Pin It on Pinterest

Share This