Vass Magdolna

Színfalak mögött: Vass Magdolna színésznő

Vass Magdolna, a beregszászi színház színésznője 1977-ben született Mezőváriban. Kislányként saját maga és mások szórakoztatására énekelt, s úgy gondolta, egyszer híres énekesnő lesz belőle. Később óvónő szeretett volna lenni, de az élet mást szánt neki: Beregszász színpadán talált rá második otthonára. Egy ideig reggeli rádióműsort vezetett, jelenleg pedig televíziós műsorvezetéssel is foglalkozik. Ezen kívül a Ficseri Gyermekstúdió színjátszókörének vezetője Fornosi D. Júlia társaságában.

– Hogyan kanyarodott az utad a színház felé?

– Volt egy barátnőm, aki felvételt nyert a Kijevi Színművészeti Főiskolára. Mivel tanárképzőbe nem vettek fel, ezért úgy döntöttem, megpróbálkozom én is vele. Fel is vettek, és ezután nagyon felpörögtek az események. Hatalmas öröm volt, viszont borzasztóan féltem. Nagyon megijedtem, hogy távol leszek az otthonomtól, hiszen eddig nem kellett ilyen sok időre elhagynom a szülői házat. A legelső út katasztrófa volt, végigsírtam a Kijevbe vezető utat. Édesanyámékkal csak levelezni tudtam, néha egy-egy telefonhívást intézni. Nagyon hiányoztak. Az első hónap elteltével azonban minden könnyebb lett. Sikerült beilleszkedni, és élveztük az egészet.

– A családban hogyan fogadták azt, hogy színésznő leszel?

– Támogattak engem. Sosem mondták, hogy ne menjek, vagy hogy kezdjek másba.Nyilván érezték a hiányomat, de engedték, hogy járjam a saját utamat.

– Mi volt az első előadás, amit színpadra vittetek főiskolás éveid alatt?

Moliére – Scapin furfangjai volt a vizsgaelőadásunk Kijevben. Ezzel párhuzamosan pedig Vidnyánszky Attila elkezdte próbálni Az Ember tragédiáját Beregszászban, amiben megkaptam Éva szerepét.

– Mikor kerültél a beregszászi színházhoz?

– 1998-ban kerültem a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházhoz, későbbi nevén Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. Azóta tekintem a második otthonomnak. Nagyon szeretem a társulatot, az évek alatt remekül összekovácsolódtunk.  

Vass Magdolna

Hogy állsz a szövegtanulással?

– Ez az, amitől mindig félek. A legalapvetőbb dolog, ami véleményem szerint csekély 30%-át teszi ki az előadásnak. A nehezebb része az, amikor meg kell formálni egy-egy karaktert, eggyé válni vele, és aszerint gondolkodni, játszani. Mindig megküzdök a szövegtanulással, de végül mindig sikerrel járok.

– Milyen vicces pillanatokat éltél meg előadások közben?

– Rengeteg van, nem tudnék egyet sem kiemelni konkrétan. Bármelyiket is mesélném el, nem lenne olyan vicces, hiszen ezek belső vicces emlékek. A színpadon kívül a magazinműsor készítése után, a vágásnál szoktam magamon szórakozni vagy épp bosszankodni.

Közel áll hozzád az éneklés?

– Szeretek énekelgetni, de inkább magamnak. Vannak kedvenc előadóim, akiket gyakran hallgatok, például Sting, Enya, Edda. Színházi előadásoknál egyébként mindig jobban félek a daloktól, mint a szövegtől, bár nem tudom, miért.

– Fornosi D. Júliával karöltve vezeted a Ficseri gyermekszínjátszó csoportot. Mesélnél erről, kérlek?

– Vidnyánszky Évike néni nyugdíjazása után felmerült, hogy jó lenne, ha folytatódna a Ficseri a színház keretein belül. Természetesen megragadtuk a lehetőséget, és immáron 6 éve terelgetjük a hozzánk jelentkező fiatalokat.

– Tulajdonosa lehetsz az egyik első Fedák Sári-díjnak. Milyen érzések vannak benned ezzel kapcsolatban?  

– Egyáltalán nem számítottam rá, nagy meglepetésként ért, amikor kimondták a nevem. Az egész álomszerű volt! Hálás vagyok érte, és ez a díj arra emlékeztet, hogy azokba a dolgokba, amikben hiszek, érdemes munkát fektetni.

Vass Magdolna

– Hol szeretsz a legjobban játszani?

Itthon. A színház mindig jó kikapcsolódást jelent minden korosztály számára. A felnőtteknek szánt darabok mellett vannak már fiataloknak szóló előadásaink feldolgozó foglalkozásokkal együtt, például A Sirály, A csillagszemű juhász. A gyermekek akkora szeretetet és örömöt tudnak adni, ami mindig jó érzéssel tölt el. Hála a Jóistennek azért, hogy a karantén időszaka után viszont látjuk azokat az arcokat, akik előtte is velünk voltak.

– Mik azok az értékek, amelyeket fontosnak tartasz az életben?

– Legfőképp a hit és a szeretet. Hinnünk kell Istenben, de saját magunkban is. A szeretet pedig, véleményem szerint, összetartja az életünket. Próbálok mindig ezek szerint élni.

Mi az, ami inspirál?

– Mindig igyekszem az adott feladatkörnek megfelelni, és a maximumot kihozni magamból. Úgy vettem észre, mindig ezek vittek előre. Legfőképp a családom inspirál: a férjem és a lányom.

Vass Magdolna

A lányod hogyan viszonyul a színház világához? Szeretett volna színésznő lenni?

– Szereti a színházat, és gyakran is látogatja. Volt olyan időszak, amikor színésznő akart lenni, aztán rendező, majd filmrendező. Amikor a Kastanka című meseelőadásunkat próbáltuk, kellett az előadás elé egy figyelmeztető a mobilok kikapcsolására. Az akkori rendező kitalált egy kis párbeszédet, amit közösen felmondtunk. Ez a figyelmeztető mai napig hallható meseelőadásaink előtt.

– Mit tervezel a továbbiakban?

– Én azt hiszem, hogy csinálnunk kell ugyanúgy a dolgunkat, ahogy eddig. Abban bizakodom, hogy mindig lesz néző. Remélem, hogy ez a mostani felnövekvő nemzedék ugyanúgy fontosnak tartja majd a színházat. Mert szükség van a színházra, szükség van a varázsra!

– Mit üzensz azoknak, akik ezt a pályát választanák?

– Gyönyörű szakma! Mint minden szakmának, ennek is vannak hátrányai és előnyei, de csak annak érdemes megpróbálnia, aki igazán ambíciózus!

Orosz Veronika
Kárpátalja.ma