Négy évszak és három éjszaka a Borzsa-havasokban
A Borzsa-havasok az Ukrán-Kárpátok havasi vonulatának középső részén helyezkedik el.
Utunk egy tavaszi késő délután kezdődött a Volóc felé tartó vonat várásával. Számomra ez volt az első túra, amikor csak ketten indultunk útnak. Az állomáson túratársam megkérdezte, mit cipelek, mert neki sokkal kisebb volt a hátizsákja. Egy meleg hálózsák volt nálam, amely sok helyet foglalt és bár az enyhe alföldi időjárás nem adott okot, hogy ezt vigyem, később kiderült, mégis jól döntöttem, amikor ezt hoztam magammal.
Másfél óra zakatolás után értük el a települést. Onnan felfelé haladva hamar elmosta terveinket a lezúduló zápor. A tervezettnél korábban, kisebb fenyvesekben vertünk sátrat. Vacsora után le is pihentünk.
Reggelre elmúlt a zápor és hamar kisütött a nap, így nagyon jó melegben tudtunk elindulni. Először a Volóc felett magasodó Cicka-hegy felé vettük az irányt, majd onnan tovább haladtunk a Temnatik-csúcs felé, amelyen már vékony hóréteg volt. Az időjárás viszont itt még kellemes. Ezután a Pláj-hegy felé közeledtünk, amelyet összefüggő hó borított. Az 1 598 méter magas Velikij Verh csúcs teteje teljesen hóval volt fedve és hideg szél fújt. Itt igazi télbe csöppentünk, de egyúttal ismerősökkel is összefutottunk. A Kárpátaljai Hazajáró Egylet tagjai, akik éppen erre túráztak, egy faragott keresztet hoztak magukkal. Ez Firczák Gyula püspök emlékére készült és a Velikij Verh tetején állították fel. Hogy miért pont itt? Azért, mert ez a csúcs a szovjetek bevonulásáig a Firczák-havas nevet viselte, amelyet a helyi ruszinok szeretett püspökükről neveztek el még életében.
Bevártuk a csapatot, megpihentünk, majd ismét külön folytattuk utunkat. Kissé lejjebb érve a gerincről újra nyári időjárást kaptunk. Később sátrat állítottunk és pihentünk. Reggel sikerült elkapnunk a napfelkeltét, amiért érdemes volt korán kelnünk. Leereszkedve az erdőben tengernyi virágzó tavaszi héricsre bukkantunk. A Kis-Gemba, Zsidó Magura, Hrab, Kruhla, Priszlip, Kuk és Mencsul csúcsokat sikerült még megmásznunk. Tovább haladva meleg tavaszias időnk volt. Még azon az estén lesátraztunk a Nagy-ág partján.
Utunk Volócon kezdődött és Ökörmezőn ért véget, ahonnan busszal indultunk hazafelé. Ekkor jártam először a Borzsa-havasokban, de ezután még sokszor visszatértem. Ahogy befejeztük az utunkat, mögöttünk volt négy évszak, három sátras éjszaka, ötvennyolc kilométer megtett táv gyalogosan és ezernyi emlék.
Gyöngyössy Tibor