Tárcajegyzet: Esti tévézés…

…amióta megszűnt az analóg, földfelszín feletti televízió sugárzás és amióta jórészt digitálisan lehet tévézni, illetve az internet színre lépett és átvette az irányítást, azóta kinyílt a világ. Hír, sport, ismeretterjesztő, filmes csatornák és ki tudja kategóriákba sorolni az összeset, áll ugrásra, akarom mondani gombnyomásra készen, hogy elmerüljünk bennük. Kis gyerekkori élmény: a legendás Junoszty tv, valamikor a nyolcvanas évek elején, felváltva fogtuk anyával az antennát, amíg valami fekete és fehér színbe öltözött labdarúgók a labdát rúgták, édesapám legnagyobb örömére. Gondolom sokaknak ismerős jelenet.

Elmerülni, de miben is? Már, ha az ember tudna is választani. Mit is nézzek, mivel tágítsam a tudásomat, a látószögemet, kinek a sorsán fogok könnyezni, esetleg sírni. Ki győzelmének szurkoljak, ki lesz a következő bajnok? Netán főzni egy finomat, legalább is megnézni, hogy mit is esznek a világ másik felén?

A lehetőségek széles tárháza. Hajrá!

Vagy elővehetünk egy könyvet, egy régi kedvencet újraolvasni. Ugye emlékszünk még? Vagy, kérdezzük meg a párunk, a gyerekünk, hogy mi újság vele, hisz oly ritkán kérdezzük. Ugye?

U.I.: kb. öt évvel ezelőtti felmérések szerint egy átlagos szülő 7, azaz hét percet beszélget átlagosan a gyermekével.

Emeljük meg azt az átlagot, mielőtt a távirányítót kezdjük nyomkodni.

Erbé

Kárpátalja.ma