Tárcajegyzet: Hapci az…

…szerintem egy aranyos dolog. Önök hogy gondolják? Persze, ha az ember közvetlen háta mögött kapjuk, akkor az ember megijed, és ugye nem csak a hang miatt. Aranyos, amikor egy kisbaba csinálja. Ha öt-hat éves gyerek csinálja, akkor a szülei biztos összerezzennek, hogy már megint elkapott valamit. Aztán, emlékszem, amikor tizennégy, tizenöt évesen még az ember gyereke piszkálja is az orrszőreit egy egészséges, nagy, jóízű tüsszentés reményében. Emlékszünk még ugye. Nem volt olyan régen. Nálunk akkor jött be a tölthető, vékony hegyű grafitceruza és hát az volt az ingerkeltés Ferrarija. Azzal mindenkinek sikerült. Micsoda nagy szó volt, sorozatokat tüsszögni. Akár tíz, húsz is egymás után.

Aztán, mint oly sok minden fiatalkori szokást, ezt is elhagyjuk. Habár, lehet, hogy keresek valamit, amivel felidézhetem az ifjúkori énemet.

Amúgy a folyamat során a mellkas és a torok izmai összehúzódnak, a szemünket pedig behunyjuk. A lágy szájpad zár, ezt pedig elsöprő erejű, akár 120-190 km/h-s sebességet is elérő tüsszentés követi. Ez az összetett folyamat mindössze 2-3 másodperc alatt megy végbe, mégis több ezer kórokozóktól hemzsegő apró nyálcsepptől szabadítja meg a légutakat.

U.I.: Egészségükre! Jó hangosan, hogy az idősek is meghallhassák.

Erbé

Kárpátalja.ma