Tárcajegyzet: Itt van…

…a nyár. Nem is olyan régen még az volt a probléma, hogy mikor lesz már vége a télnek, hogy képzeli az idei tavasz, hogy ilyen szeszélyes? Esik az eső, keveset süt a nap. Az aggódás, hogy eltűnik ez a szép, felfrissítő, mindent megújító kedves, szeszélyes, szeleburdi évszak. A tavasz. Próbálok visszaemlékezni az eddig átéltekre, a korábbiakra, hogyan változik, alakul, formálódik. Próbálok összefüggéseket keresni: ez azért volt, mert, vagy tavaly olyan volt, azért, most ilyen, ezért. Csupa rejtvény, csupa talány. Kezdem azt hinni, hogy Isten keze, pardon, akarata teljesül be mindig. De ezt a vonalat most hagyom, mert nyár van már, nem tavasz, és az első hőhullám közepén próbálok alkalmazkodni, például új kedvenc napszakokat választottam magamnak. Bizony ám. Ajánlom mindenkinek figyelmébe a reggelt. Friss levegő a környezet induló zajaival, madarak reggeli énekével, vagy inkább egyes fajokét zörgésnek, zajkeltésnek mondanám, mindegy is. Ja, és ne feledjük, legalább is én így tapasztalom, alvó szúnyogpopulációval. Nagyon fontos szempont, ugye? Mi tagadás egyre inkább az, azonban reggel, minden normális egyed alszik, pihen, héderel és békén hagy. Gondolom, az esti lakomát emészti, mert aztán este. Az emberek nagyobbik fele ádáz harcot vív azért, hogy ne csípjék össze őket az igencsak aktív szúnyogok.

Itt van a…

…nyár.

Ui.: A reggelben az is jó, hogy..

Erbé

Kárpátalja.ma