Tárcajegyzet: megbarátkozni azzal, hogy nem minden rajtam múlik
Exöszájzbúk Ferike óta tudom, hogy a Montenbájk se motiváció sokszor ahhoz, hogy elengedjem a dolgokat. Pedig jó lenne, ha működnének az olyan sablonos szövegek, mint az „így kellett lennie”, „ne stresszelj rá”, „jobb lesz idővel”. Vagy valaki szóljon a klisés Tündér keresztanyunak, hogy ideje lenne dolgoznia.
Egy ideje próbálom elsajátítani az elengedés művészetét.
Mert ez tényleg művészet. Ne dühödjek fel, ne ordítsam le, ne akarjam megölni (oké, ebben a btk. segít), de még csak ne is akarjak neki rosszat, nos, ezt kontrollálni nem könnyű. Ettől nehezebb nem emésztenem magamat. Kimondani egyszerűbbnek tűnik azt, hogy nem érdekel, mint csinálni.
Az átkeretezés sem mindig működik.
Amikor úgy érzem, a pulzusszámom a dupláján van, nem fog eszembe jutni az, hogy empatikusnak kell lennem magammal szemben. Mert éppen az kalimpál odabent, hogy miért vagyok olyan szerencsétlen, hogy nem tudom megoldani az előttem álló problémát.
Rá kellett jönnöm: vannak dolgok, amiket nem lehet megváltoztatni.
Úgy a világban, mint az országban, vagy a megyében, a településen, ahol élek vagy a családomban. Sőt, van, amit magamon se tudok megváltoztatni. Talán most kezdem elfogadni, hogy a gyári hiba nem javítható az esetek 100%-ban, van 1-2% kivétel. És ezt elfogadni teljesen rendben van.
Ez nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy az élet csak megtörténjen velem. Nem, nem. Ez helyzetfelmérés függvénye. Ha a felmérés alapján a dolog könnyen változtatható, akkor nincs kérdés; az egy-két-három fokkal nehezebben, de változtatható dolgoknál kalkulálni kell a rizikóval, de még mindig működőképes megoldások születhetnek. De van a veszett fejsze nyele kategória, amit nem fogok tudni megvarázsolni, ha földhöz verem is magamat. Na, az ilyeneket kell hagyni a…
Szóval, bővült a tanulási lista. Meg kell tanulnom:
- elengedni,
- csak akkor stresszelni, amikor szükséges,
- az eustresszt hagyni meg a distressz helyett.
(Selye bácsi odaát most kicsit mosolyog, remélem.)
Meg kell barátkoznom azzal, hogy nem vagyok Wonder Woman, nem minden rajtam múlik, és van, amit egyszerűen nem lehet, és kész.
Ha pedig ehhez naponta szükséges, akkor naponta kell bevennem azt a bizonyos Letojom tablettát.
Remélem, hogy legközelebb kicsit jobban sikerül kezelnem a dolgokat. És hogy teljes nyugalommal tudom majd magamnak mondani, hogy
„engedd el magadtú”.
Sz. Kárpáthy Kata
Nyitókép: AI-illusztráció