Tárcajegyzet: Milától hallottam…
Nehéz volt elmagyarázni egy 5 éves gyereknek, hogy fel kell öltöznünk és a menedékhelyre kell mennünk. Sziréna hangzott fel minden órában. A felnőttek féltek, és emiatt a gyerek is. Félt aludni éjszaka, nem akart enni. Úgy döntöttünk, hogy mi nők elutazunk, a férfiak pedig maradnak a fronton, védeni a várost. Nyugat-Ukrajnába készültünk, minden nagyvárosból voltak menekülőket szállító vonatok, ahova csak nőket és gyerekeket engedtek fel. Az első vonatokon rengetegen voltak, alig fértek el az emberek, a gyerekek a padlón feküdtek. Az anyukák féltették a gyerekeiket. Idősebb embereket, gyerekeket és kisállatokat menekítettek ki ezekkel a vonatokkal. Eszembe jutottak azok a filmek, amiket a 2. világháborúról néztem, ahogyan embereket szállítottak az Urálba. Amikor Lvivbe értünk, már az önkéntesek segítettek nekünk, ételt, italt adtak. A saját országunkban akartunk maradni, ezért választottuk Kárpátalját. Hallottunk Beregszászról, a fürdőkről, és az emberekről, hogy milyen kedvesek és vendéglátóak. Ide jöttünk tehát az ismerőseinkhez, akik szállást biztosítottak nekünk. Azért is jöttünk Kárpátaljára, mert bár nem az otthonunk, de a miénk is, az országunk része és úgy éreztük, itt jobb lesz nekünk. Már 4 hónapja vagyunk itt, az emberek nagyon segítőkészek. A helyi hatóságoktól is rengeteg segítséget kapunk. Lehetőségünk van dolgozni, sok embernek sikerült elhelyezkednie itt, patikákban, gyárakban. Mindenki igyekszik lefoglalni magát és valamivel segíteni a helynek, ami befogadott minket. Magyarországtól is nagyon sok támogatást kaptunk: ételt, italt, tisztálkodási dolgokat. Ezért is döntöttünk úgy, hogy itt állunk meg. Az tetszett Kárpátalján, hogy nem éreztették azt velünk, hogy idegenek vagyunk. Nagyon barátságos a környezet, lelkileg ez nagyon feltölt. Külföldön ez nem így lenne. Nagyon sok magyar barátom lett. Az emberek itt nagyon segítőkészek, nagylelkűek. Nem hallottunk semmi negatívat az irányunkba. Nagyon meglepett minket a rengeteg virág, ami a várost és az emberek kertjeit díszíti. Olyan érzés, mintha Európában lennénk. A rendezett házak, a főiskola a központon, múzeumokat látogattunk, nagyon sokat megtudtunk Beregszász történelméről. Érdekes, számunkra egy kicsit különbözik ez a környék Ukrajna más részeitől, de meg kell tanulnunk tőletek a munkaszeretetet, a tisztaságot. Nagyon hálásak vagyunk ennek a helynek, ennek a vidéknek.
U.I.: Egy nő a lányával és unokájával, Mariupolból.
erbé