Tárcajegyzet: Van az a helyzet…

…na nem arra gondolok, amikor a tehetséges, fiatal labdarúgó az üres kapu fölé bombázza a labdát, kb. két lépésről. Nem. Arra sem, amikor valaki fizet és azzal segít, majd amikor azt meg lehetne személyesen köszönni, akkor azt mondjuk neki, hogy az ajtó zárva.

Több mint ezer-száz éve is volt egy Árpád, aki akkor gond nélkül bejött. Igaz egy kicsit másik irányból. Igaz nem voltunk ott, lehet, hogy akkor is megpróbálták megállítani, csak hát őt nem sikerült, ugye. Nem baj, nem ezen mérik az egészséget, apropó itt a VÍRUS!!! Magam is őrlődök, de mosom a kezem, hordom a maszkot, próbálom tartani az úgynevezett szociális védőtávolságot. Kérek is mindenkit ezúton, hogy ha mögöttem állnak sorba, akkor tegyenek önök is így, és ne lihegjenek a tarkómba. Ugyanis még mindig csak ennyit tehetünk, hogy védjük magunkat.

Kórházba meg persze senki nem akar kerülni, vagy azért mert beteg, vagy, mert emelni kell a statisztikai betegszámot. Itt a VÍRUS! Itt van még mindig, ne legyünk szkeptikusak, vagy olyanok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy ez csak a meg nem nevezhető, de tudjuk kik műve, mert mindenkinek csak addig nagy a szája, amíg fel nem kerül egy lélegeztető gépre. Ugye, ugye! Maradjunk éberek, abból még soha sem volt baj!

U.I.: pár apró fent említett szabály betartásával újra lehet majd színházba járni… és ezt nem „tőlük”, hanem TŐLÜK tudom, vagy hallottam… legyenek tehát résen.

Erbé
Kárpátalja.ma