115 éve született Vas István költő

Vas István Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító Budapesten született 1910. szeptember 24-én jómódú zsidó polgárcsaládban. Apai ágon sok felmenője rabbi volt.

Az elemi iskolát és a gimnáziumot Budapesten végezte, 1928-ban érettségizett, majd egyetem helyett Bécsben kezdett tanulni kereskedelmi akadémián, de ezt nem végezte el. 1928-ban ismerkedett meg Kassákkal, akinek egy kávéházban mutatta meg verseit. Első publikációi a bécsi időszakban jelentek meg a Munkában és a kolozsvári Korunkban.

1929 tavaszán Bécsben ismerkedett meg Nagy Etel táncosnővel, 1935-ben összeházasodtak, majd amikor 1938-ban Vas megkeresztelkedett katolikusnak, egyházi esküvőt is tartottak.

1929 őszén hivatalnokként kezdett dolgozni a Standard Villamossági Rt.-nél, itt 1938-ig volt állásban, amikor a zsidótörvények miatt elbocsátották. Ezután egy évig a Viktória Kötő- és Szövetgyárban, majd 1939-től 1944 májusáig a Giraud Jenő Konzervgyárban dolgozott tisztviselőként.

1931-ben ismerkedett meg Kosztolányival, a következő évben jelent meg először verse a Nyugatban. 1933-ban Babitscsal is kapcsolatba került. A Nyugat harmadik nemzedékének nevezett csoportból Radnótival és Weöressel került barátságba, később Illyéssel volt közeli viszonya.

1932-ben jelent meg első verseskötete, az Őszi rombolás, amelyet 1935-ben a Levél a szabadságról, 1938-ban pedig a Menekülő múzsa követett.

Neje halála után, 1945-ben feleségül vette Kutni Máriát.

Többször behívták munkaszolgálatra, a német megszállás után Ottlik Géza és felesége segítette és bújtatta. 1945 márciusában belépett a kommunista pártba. 1946-tól a Révai Könyvkiadóhoz került lektornak, amelyből az államosítás után a Szépirodalmi Könyvkiadó lett. Később az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt.

1947-ben újabb verseskötetet adott ki (Kettős örvény). Ebben az évben minisztériumi ösztöndíjjal Rómába és Velencébe utazott, ezt örökíti meg Római pillanat című kötete (1948). 1956-ban megjelent verseinek válogatott kötete (A teremtett világ), majd 1957-ben önéletrajzi elbeszélése (Elvesztett otthonok).

Az 1956-os forradalomról szóló verseit a rendszerváltás után adták ki. Rengeteg verset, drámát és regényt fordított (német, angol, francia és orosz nyelvekből), és a hatvanas évektől monumentális önéletrajzi regényén dolgozott, miközben 1965-ben (Földalatti Nap), 1969-ben (Nem számít) és 1975-ben (Önarckép a hetvenes évekből) is új verseskönyvvel jelentkezett. Utolsó kötete, a Ráérünk 1983-ban jelent meg. Az Európa Könyvkiadótól 1971-ben ment nyugdíjba.

1961-ben József Attila-díjat, 1962-ben és 1985-ben Kossuth-díjat kapott.

Hosszú betegség után 1991. december 16-án halt meg Budapesten.

Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

Nyitókép: Csigó László / Wikipédia