A nap verse: Balla Teréz: Látomás

Állok kívül, a fal mellett,
könnyek kendőzik szememet.

Bent a terítőn a halott,
körötte gyászoló rokonok.

Az udvaron a részvét-gyülekezet,
ki-ki a helyére kecmereg.

Csak én állok a falnál, kívül,
holott rokonom ő a terítőn, belül.

Ó gyáva, bágyadt szörnyeteg,
veszett ebed sem kerülheted.

Tudhatod: ez csak látomás,
holnap minden újra megy tovább,

nem lesz halott, nem lesz gyülekezet
– a józan ész elűzi a rettenetet.