A nap verse: Czébely Lajos: A Dunánál 1996-ban

most is a rakodópart
                              alsó kövén ül
̧míg dinnyehéjjá váltan
                              sodródom
a fecsegő felszínnel
                              lefelé a Dunán
a mély folyton sorsomba
                              merül
még mindig s egyre inkább
                             hallgat
az örök néhai is
                             néma
talán látja – sértetten
                             is szelíd –
miként terelget engem
                             balról
és jobbról is a hullám
                             s odaátról
mosolyog ez ismerős
                             képen
ahogy hazulról haza-
                             tértem
s nem lelem itt amit ő
                             meglelt
a nevemet hibátlan
                            csak keresem
de eddig nem találtam
                           sem itt sem
odahaza a régi
                           Ungban
Beregben Ugocsában
                           Máramaros-
sziget is idegen
                           folyton fojtóbb
fáradó eszmélésem
                           rá pártfogón
ez a század se tekint
                           miként reám se
másra se senkire csak
                           a kérdés
csobban: rendezni végre
                           közös
dolgainkat van-e még
                           kivel
s a másik: ha ő is csak
                           ide került
– erre (vagy jobb esetben
                           arra) a partra –
úgy mi lesz velem
                          veled
                                   velünk

Forrás: kmmi.org.ua