A nap verse: Tóth Ferenc: Újrakezdésekben

Sorra szeretnek el az évszakok
egymástól, idővel egyre szebbek
a levelek ősszel, télen a hó;
de a tavaszra féltékenyebbek.

Felnézek az égre, akár a fűszálak
a mennyre, amely most nem világűr,
hanem az élettől elfáradtak
szemében kék könny és remegés ül.

Napsugarak énekelnek a fák
zöldellőágain átszűrődve,
s tüdőként tágulnak a házak:
kémények vesznek levegőt télre.