Bártfay István: Halotti beszéd

Kálmán emlékének*

Mi lesz az, ha minden cafrang leszakad?
Póz, méz-máz lemállik, s elterülsz árván
mint elejtett pille, hullasárgán.
Kihalt lesz a ház… Mondd meg, mi marad?

Az élet tovább, hej, mibõl fakad,
ha tested meztelen cserépként hull a porba:
selejtes brakk, elomlott lombik-konyha…
Marad-é parázs a hamu alatt?

Nem herdáltad el a talentumot?
– Fényt, a mécsest, a szövétneket,
mely egyszer Messziről érkezett
hogy láthatatlanul csak nevét tudod, –

parányi szikra, mely Tõle fakadt, élõ
rezdülése örök Végtelennek, strázsája
mostohán bűnös életemnek, – nem
marad élet a hamu alatt:

sebtén indul, miként a gondolat, parábolákon
túl, hol Úr a végtelen, kémiákon túli törvényt
látva szüntelen. Kigyult a szemafor, –
szabad. A por, – marad.

Ungvár, 1964. VI. 22 – szeptember 21.

*Bártfay Kálmán Gulágot megjárt nagyszőlősi plébnos, a szerző testvére

Forrás: Együtt 2016/5

Nyitókép: AI-illusztráció