Benedek Elek: Karácsony hetében

Megváltozott a szokásom
Nincsen otthon maradásom.
Éltem eddig úri módon,
Most mindég az utcát róvom.

Szép nap, csúf nap: mindegy nekem
Az utcára ki kell mennem.
Egész nap csak kóricálok,
Boltok előtt álldogálok.

Mindenütt van egy-két játék,
Mit egyebütt még nem láték.
Ez is kéne, az is kéne:
Bejegyzem a könyvecskémbe.

Aztán szépen tovább állok,
Hátha még szebbet találok;
Szebbet, jobbat, ékesebbet.
Gyermekszívnek kedvesebbet.

Hol kihúzok, hol bejegyzek,
Mindegyre ceruzát hegyzek.
Elhegyezem hason-felit,
Mire könyvecském megtelik.

Be-benézek könyvecskébe:
Ejnye, ejnye, több nem fér be!
Mit tehet most nagyapóka?
Más könyvecskét vesz a botba.

Egy könyvecske, kettő, három,
A boltokat végig járom.
Most már három könyv van tele –
Megyek Jézuskához vele.

Addig megyek, addig járok,
Míg egyszer csak rátalálok:
Kis Jézuskám, állj meg, kérlek,
Olvasd el e könyvecskéket!

Átalveszi, lapozgatja,
Szép kis fejét csóválgatja:
Három kis könyv, telistele!
Talán elég lesz a fele?

Óh, Jézuskám, kérlek szépen,
Három unokám van nékem!
Mást se teszen egy hét óta:
Lót-fut értük nagyapóka.

Kis Jézuska, legyen áldott,
Könyvecskékkel égbe szállott,
S mind, mi volt beléjük írva,
Aranykönyvébe beírta…