Czébely Gabriella: Erdei boszorkány
Előtte az utak készülődtek,
feje fölött kékívelt az ég,
talpa alatt füvek szöszmötöltek.
Ha lehajolt, íves derekához
zsenge fűzek hasonultak,
derék tölgyek sudár alakjához.
Füvet szakított – arcán bölcs derű –,
s kihajtott ujjai között
sárgán vérét hullató fecskefű.
Ha sóhajtott, belerezzent a szél,
lépte alatt gyökerek feszültek,
szoknyája ringott, s minden falevél.
Létét erdők homálya fedte tán –
Alakja elillant, csak énekét
hallhatják már sejtelmes éjszakán.
Forrás: Holló hajam vánkosán
Nyitókép: MI-illusztráció