Erdélyi József: Irtás után

Irtás után, ölrakások között,
bokros tőkék körül,
buján fakadnak a virágok.
A sok virág örül:
kiirtották az elnyomókat,
ezt várta ő, be rég!
Meghalt az erdő s övé a világ,
övé a föld, az ég,
az erdő pihent, ősi földje,
a sok ráhullatott
levél kövérje… nincs ki fogja el
felőle a napot…
De fogynak az ölfák, robbantják
a tőkeszörnyeket,
jön az eke s beszántja mind a vad, szép,
virrancs növényeket.
Jön az ember, szánt, vet és boronál,
aszottol és arat,
nem érdekli barázdás homlokát
egyéb: csak a falat.

Nyitókép: Pixabay