Fedák László: Nagy Jóska halálára

Sír az erdő, zúg a tajga,
Haldoklik egy rab magyar,
Sebe vérzik, arca sápadt,
Nem megy többé már haza.

Seblázában anyját hívja,
Kéri drága jó anyját,
Imádkozzon az Istenhez,
Hozza haza a rab fiát.

Nincs segítség, nincsen mentség,
Haldoklik a Nagy Jóska,
Szegény anyja, édesanyja
Hiába várja haza.

Jóska helyett üzenet megy
Szegény édesanyjának,
A rab fiát, a Jóska fiát
Haza többé ne várja.

– Drága jó anyácskám, drága jó anyám,
Árva rab fiadat haza már ne várd.
Nem megy ő már vissza,
Nem megy ő haza,
Teste itt porlad el,
Sírja jeltelen.

Itt alussza álmát,
A vad Kolimán,
Lelke fenn az égben
Őrködik terád.

Kolima, 1953

(A Kolima (oroszul: Колыма) folyó Oroszország ázsiai részén, Kelet-Szibériában, a Magadani területen és Jakutföldön. Nevét a vidékén kialakított GULAG-táborok tették ismertté.)

Nyitókép: Pinterest