Fekete István: Végtelen

Hűvös és színtelen pára:
A föld s a fák lélegzete,
Felhők fia, ősz uszálya,
Halott hajnalok holt keze.

Majdnem nincs. Semmi… És mégis
Mindenütt ott van, fenn és lenn,
Szájban, szívben, szóban s hitben,
És ha van: nincs, s ha nincs: Minden.