Finta Éva: Boldogok

Boldogok kik együtt öregszenek
vagy otthagyják az élet felboncolt tetemét a másiknak
ott a sóvárgások hiányérzetek huzatos átjárók küszöbén
a két világ ütközési pontján
hogy feltámadjanak a másik eltűnt életéből
hogy megkeressék azt a régi petákot amit nem adtak volna az egészért
hogy belakhassák bútorozatlan jövőjét a hiány albérletének
hogy teremtsenek valamit az eltűnt időből és a szétesett tárgyak lelkek
kontúrjaiból
az emlékekből
a tűzszünet lélegzetszünet szívverésszünet kopár tiltakozásában
hogy boldoguljanak egyedül
boldogok
azok szeretnének lenni
a másik árnyékával a falon.

Forrás: Együtt folyóirat 2026/1