Fodor András: Napforduló

Kárpátalja.ma A nap verse 
Hát mégis van még ilyen éjszaka:
kövek közt duzzadón beszélget
velem a hullámok szava.
A víz szine fehérlő fémesen
derengve úgy ragyog,
mintha magába szívt volna
a rá süllyedt Napot.

Csillagjegyek közt fordul épp a Glóbus,
de nem vallja ki titkát.
Az elemek nyugalma úgy karol,
mintha mindaz, mi fáj,
mi elveszett mögöttem,
az égi-földi törvény
szövedékébe fogva,
tovább kisérne, élne valahol.

Lámpák aranybogáncsa
irdalja oldalát
a dombok, öblök téveteg ivét.
Pattogó jeleket tűzve a léttelenbe
testüket így keresik, tapogatják
a formálódó névtelen igék.

Romlás és működés közt
a végtelen üréből
türemlő élet és halál
alatt önnön fészkére szállva,
így költi újra eszméletünkből
az örök múlhatatlan
igéretét a pirkadó madár.

Nyitókép: newch.tv