Fodor Géza: Elunva már a rossz időt

Sötét a föld, sáros az út,
Ködön holdfény szüremlik át,
Homályos égen fekete
Foltokkal futnak most a fák.
Ki szeret ilyen rossz időt?
Fekete nappalt, éjszakát?
Ránk tornyosul fenn a felhő
Árnyéka, ha hosszan megnő.
Zúzmarás rozmaringon át,
Zsalugáteres ablakon,
Ahol a szél hangosan jár,
Mint a madár, a zöld szárnyú,
Bolyhos tollú, kékes lábú,
Szikrás csillagot lépdelve,
Járásában zeng a kedve.
Zenét szitál a faág is
Szélmuzsikát hangszerelve,
Csontfurulyát billentyűző
Játszi kedvvel, ékességgel.
Csőre között pergő kiskő
Pattogtatott dallama száll.
Bársonyos árnyékú trillák
Lassan, lágyan simogató
Refrénszerű muzsikaszó
Áradó cimbalomhangon
Tárulkozik tündérkedve,
Zengedezik az ég benne,
Piros ragyogássá válik
Egészen a földhatárig,
A nagy látóhatár alatt

Csak jönne már mihamarabb!

Forrás: Együtt