Füst Milán: Zsoltár

Ó Uram, engem bántanak – – –
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom
És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vizbe rántanak – – –

Ó Uram, én mozogni nem kivánok – – –
Én pici helyen dideregve űlni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek – – –

Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják – – –
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim – – –

Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok? – – –
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok? – – –