Füzesi Magda: Az Asszony tragédiája
Elfogyott immár az erőm,
hogy folyvást magamat keressem,
sóhajtott Éva kimerülten
két pusztába küldött lájk között.
Teremts harmóniát!
szólt az Úr
lenézvén a káoszos földre,
látván csomókban
a piszkos ruhát,
mosatlan edényt,
elvásott kapcsolatot,
kiszáradt ültetvényt,
elhullott állatot,
vasalatlan inget,
vetetlen ágyat,
gyámoltalan porontyot,
betört ablakot,
kilátástalan jövőt.
És akkor az Asszony
felhúzta a szemöldökét,
és megfontoltan
visszaszólt:
Majd.
Forrás: Együtt folyóirat 2018/3, Nyitókép: MTI/Czimbal Gyula