Gárdonyi Géza: A karádi fasorban

Mikor ezt a fasort látom,
eszembe jut ifjuságom.

Fenn az égen a hold sétált,
a fasorban meg mi ketten.
A hold nézte csillagait,
én Vilmában gyönyörködtem.

Csend volt, csend az árnyas tájon.
És én mondtam: „Szép virágom”.
Csend volt, csend a fényes égen.
És én mondtam: „Üdvösségem!”

Hozzám símult, mint a virág,
s én megcsókoltam homlokát.

Forrás: MEK