Hollós Lajos: Szegénység

Az én hegyem domb csak,
a tengerem tócsa,
a virágoskertem
egy szál őszirózsa.

Csigahéj a házam,
jószágom a féreg,
ködmönöm a köd, mely
betakar, ha félek.

Szeretőm a felhő,
bubánattal ölel,
homlokomat mossa
hulló könnyeivel.

Nem látok, csak addig,
meddig a nap elmegy.
Délibábot kaptam
s eladtam egy lelket.

Kurta nyár az útam,
fáradt őszhöz érek.
Elhallgat az Isten,
ha rólam beszélnek.

Nyitókép: Kárpátalja.ma