Illyés Gyula: Mélység és magasság

Süllyedek, ránt a szomorúság,
mi magyar bánat s fájdalom,
most rajtam próbálja a súlyát.

Merülök, de még láthatom:
mint a mérleg-rúd másik vége
mint kél vak pusztaságokon,

mint emelődik fel a fénybe
dúltan, véresen is a nép,
életem maradék reménye.

Vigyem le én minden bünét
a mélybe szégyenét, kudarcát,
csak neki legyen menedék

és megváltás ez a magasság.