Illyés Gyula: Mohács

Tükör előtt állok – nicsak,
a fejemben ezüst sisak;
vasálarc az arcom előtt,
ütött-kopott, kitört-bedőlt.

Aki voltam, nem is régen,
áll az ifjú nehéz vértben,
áll az ifjú talpig vasban,
megriadtan, hogy hol is van.

Tartja magát jó vitézül,
tudja pedig, hogy mi készül;
de tűri: hadd öltöztessék,
vad lovukra fölültessék.

Ifjú király Budán tegnap,
szót fogad már, mit is mondhat.
Hol mosolygott, hol könnye jött
bent a szörnyű álarc mögött.