Lányi Sarolta: Napfényjáték tükörben

Kevés és könnyen hervadó,
Gyöngéd, kicsiny és megható
A ragyogásom, ami jön még,
Amit én százszor megköszönnék,
Mert átlép minden sanda átkon,
Jön és pazarlón fénnyel átfon,
Játékosan behint arannyal,
Hogy olyan legyek, mint az angyal.

Majd hirtelen lehúny a fényszem,
Már másra néz, már rám soha,
Hazug nap hamis mámora:
Tükör volt egy gyermek kezében.

Forrás: Nyugat 1913/7

Nyitókép: CC BY-NC-SA / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény