Lesznai Anna: Tudom hogy vagy

Tudom hogy vagy - és megállok az éjben.
Állok az esőszagú kert középen
És kinyujtom két áldott dús karom -
Tudom hogy vagy - tudom hogy élek.

- Nem kereslek és mámort nem remélek -
Tudom hogy vagy - és megállok az éjben -
A lobos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben -
Tudom hogy vagy - és nincs többé a kert.

Az égboltja csillagfénnyel kevert!
Tudom hogy vagy - s a halk csillagok gyűlnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján - -
Tudom hogy vagy - és elhalkúl az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik mert vágyad pihent rajtam
Tudom hogy vagy - s nincsenek csillagok.

Belémvésődött csókod nyoma ajkam
Karom sem más csak bontott ölelésed,
A föld sem más csak hely amelyen álltál -
Tudom hogy vagy - és beléd ömlik minden
Gazdag tejutja a százkeblü létnek. -

És utolsónak bévonulok én is -
Hála néked - hogy nem kell lennem nékem -
Én édes áldott boldog megszünésem,
Nem kell lennem többé - te vagy.

Forrás: Nyugat 1911/1

Nyitókép: AI-illusztráció