Ludmilla Kudrjavszkaja: Megint esik

Az ablakon át szürkeség szivárog
komor szobámba: már megint esik.
Elfásultam, mert öt nap óta várok
egy telefont. Mondj végre valamit!

Elfutnék, de a tócsák körülfogják
ócska szandálom. Arcom áztatom.
Majd tavasz lesz. A táj kibontja lombját,
ámde te nem hívsz már soha, tudom.

Fordította: Füzesi Magda

Nyitókép: AI-illusztráció