Lévai Aliz Mária: Körbenőtt mag

A fájdalomnak
nincs arca.
Először helyet kér,
végül szobát épít
a test közepén.
Nem lehet vele alkudni.
Nem érti a nevet,
amit adsz neki.
Csak ül benned,
a hús megszokja.
Körbenövi,
úgy tartja,
mint termés
a magját.

Este az ég
egyre lejjebb ereszkedik.
A csillagok
úgy lógnak rajta,
mint túlérett gyümölcsök
egy roskadó ágon.

Uram,
ha mindent te tartasz,
mondd meg,
mikor fárad el
a kezed.

Forrás: ÚjNautilus
(Nyitókép: nausikaart: Reggeli citrommal)