Németh Péter: A mindenható arca

óceán melynek nincs neve
és kristály melynek nincs alakja
vad gyönyörűség van vele
s az otthonosság titka lakja

és néha méz és néha kvarc
és néha tűz és néha felleg
néha sugárzás néha arc
néha elaltat néha kerget

közel jön súgva mint a szél
messziről elfog mint a lasszó
néha parancsol néha kér
és néha vér emberi vér
buggyanó szökellő patakzó

(Nyitókép: DALL-E)