Németh Péter: Ha merülünk
önmagunk lenni nem merünk,
köröttünk háborgó tengerünk.
úszni nem lehet, nem tudunk,
szétázott mában tegnapunk.
torz tempók helyben szüntelen,
hirtelen dönt a Végtelen.
a Bárányra nem nézünk, süllyedünk, fulladunk,
sorsunkban fogant holnapunk
a víz alatt, mélyben, de tudjad,
ott van mindig az ÉGIFÉNY
a nagy vizek felszínén.
Forrás: Együtt 2024/2
(Nyitókép: pixabay)