Németi Anett: Hideg kövek
Hideg kövek vagyunk, bolygói a magánynak. E csüggedt égitesten mint borsót, falra hánynak. Hogyan érhetne bármit a szó, a tett, s az álom, ha jövőnk már csak billeg egy vékony pókfonálon? Csak egyszer szólna tisztán húrja a választott hangnak, a szűk térben rezegve ott, ahol jelt akarnak. Esküt lehelni szélbe, s igazságként leírni, hegyet mozdító hittel Istenhez visszatérni. Miért ne lenne sarka e szédülõ világnak? a súlyos kapuk egyszer mögöttem is bezárnak. Hideg kövek vagyunk – bolygói a halálnak... ...egy másik égitesten talán majd hazavárnak.
Forrás: Együtt 2019/3
Nyitókép: Kárpátalja.ma