Sáfáry László: Szállj magasra…

Szállj magasra, míg tavasz van,
Amíg látlak, el ne pattanj,
Szép reményem, te csillogó szappanbuborék!
Hadd láthassam feléd nézve,
Amint repülsz fel a légbe,
Hogy úszik a bárányfelhő, milyen kék az ég?
Bátran tekints fel a napba,
Repülj, repülj a magasba,
Szállj magasra szép reményem, el ne pattanj még!

Majd ősszel, ha közéig telem
S a távolba nem lát szemem,
Akkor pattanj a magasban szép csendesen el,
Akkor én már úgysem látlak,
Teljesülni nem kivánlak,
De a lelkem nemsokára téged is meglel.
Szállj magasra, míg tavasz van,
Amig látlak el ne pattanj
Repülj, repülj szép reményem a magasba fel!

Nyitókép: Kárpátalja.ma