Sági Márta: Fölémhajoltál

s akkor fönn himbáltam, szédült léghajón
a jégtüzü, hegyes nap alatt,
fagyott, megritkult légben – a vér
freccsenve indult pattanó ereimből
feléd:
oh, magasság voltál és mélység
és irtózat
és surlódó, tündöklő, hosszu hosszu
zuhanás
és föld – nőttél, rádestem
ragyogva
és csengő csontokkal szörnyethaltam
és véresen-mézesen elmorzsolódtam
rajtad, a melleden.

Forrás: Nyugat 1929/15