Sonkoly Béla: Októberi eső

Óh, mennyi húr, nagy őszi hárfa,
Vele zokog minden kopár fa,
Kopasz gyep-ágy összezilálva,
S lehullt levél – oly halk az árva –
Konok eső, nagy őszi hárfa.

Óh, mennyi húr és egy zenében,
Nappal fehér és éjjel ében,
Amerre járok be-betépem,
Jajába olvadok egészen
És végtelenné egy zenében.

Óh, mennyi húr, a dala zsoltár,
Istennek ujja rajt botorkál,
Árva poéta küzdve formál,
Magát dalolja – únja polgár –
Mindent betölt nagy őszi zsoltár.

Óh, mennyi húr, van-e ki hallja?
Nézd, égig ér, a föld az alja,
A föld csak az embert szavalja,
Rőt zenekar rekedt avarja,
S a szűz esőt senki se hallja.

Forrás: Nyugat 1921/21