Sütő Kálmán: A jövő dalnoka

Az új komák dala zeng ajkamon:
avult korunknak új dalt zengek én;
kevés velem, sok az ellenemben,
s így dalolok végig a földtekén.

Felüti fejét a boldogtalan,
s ki dalomat hallja, szíve repes,
remél, mint hazatérő hontalan,
de felzokog – újabbat várt… nem ezt…

Nem! Még nem ez (ah, ez már megkopott…),
s kábulttá lesz fájdalomdúlt képi…
Korai a dal, ifjú a dalnok…
Ezut’ születik, aki megérti…

1932