Sz. Kárpáthy Kata: Külhonban

végül én is eljöttem a külhonba
összepakoltam négy bőröndbe
életem legfontosabb kis darabjait
lakásnak hívom az új helyemet
pedig ideiglenes szállónak látom
már én is gyűjtögetem szelektíven
a szemetet a visszaváltós üveget
a könnyeket és a sárga csekkeket
eldöntöttem ítélkezést nem gyűjtök
azt hoztam otthonról eleget
mert aki nem mondta éreztette
aki mindkettőhöz gyáva volt
a hátam mögött susogta ítéletét
mert nemsokára elmegyek

valaki szerint elfutottam pedig
azért jöttem el mert eddig bírtam
azóta nemcsak túlélésre gyúrok
nem maradtam kilátástalant játszani
legalább van némi fény az alagút végén
néha hangja is van
nem úgy mint otthon
ahol gyertyafény mellett számolgattam
hogyan lett duplája a villanyszámla
hány ismerősöm nem jön élve vissza
meddig tarthat el a tarthatatlan

a panel mindenhol ugyanolyan kocka
de nem ugyanúgy remeg benne az ember
otthon az állandó romlást figyelhettem
külhonban sírva ringatom magamat álomba
odahaza volt kinek panaszkodnom
idekint csak az óriásplakátok maradtak
szokni kell még az egynyelvű feliratokat
és hogy külhonban vagyok vendégségben
mert nekem ez van kint nem a hazám
amíg sikerül mindezt megemésztenem
addig fejben otthoni valutával számolom
a külhoni fizetésemet és csakis otthoniul
káromkodok a munkában nehogy valaki
az itteniek közül véletlenül megértsen