Szabó Lőrinc: Ma még

Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már fél-halál! Hol vagy? Szavaid
kisérnek, ringatnak: „Egy ideig…”
Vonatom zúg. „…nem találkozhatunk.”
Hajó visz. Itt? Ott? A nap rég kihunyt.
„Mihelyt lehet…” Hab suhog. Ott meg Itt
szétleng; de az álomhang átsegít:
„… azonnal értesítlek.” Óh, megunt
kikötő, túlpart! Zörgő kerekekre
emel a célom. „Vigyázz a szívedre!”,
szólsz még utánam; s végül, csók puhán:
„Nagyon hiányzol!” Éjsötét a távol
s a csönd csupa seb. Ma még így hiányzol.
Csak így. De mi lesz a halál után?!