Tandori Dezső: Ezt hordtad…

Ezt hordtad hát magadban, ez nem
lettél soha élve: most, részeidre
hullva megannyi
tört felszín felmutat.

Nincs-hol, nincs-hogy-vonal:
széttörve, összeforrhatatlan
itt van, megvan.

Hamis kapuidon
vártál – ezt az ütést is!
vártad, mit hoz!
Nem tudtad: néptelenül már
oly rég elevenen-holtan
– visznek.

Alkonyati egeken
felhő hasonlított rád?
Ezt nem láttad soha:
ezt az ég-peremét.