Tass József: Október

Csip már a hideg, csip bizony. Reszket az ágon a kócos
Verébhad. Reszket az őszi sugár s futtában szikrát ver a ritka
Levegőben. Kék az ég, hidegen keményen kék. Gyönyörüség
S fájdalom belenézni. Olyan, akár egy feneketlen
Mély tó, melyben egy koporsó uszik, – az elmult
Nyár szép emléke… Oh mért kisértesz az őszben
Szép halott? – Mért mosolyogsz rám, levitézlett
Boldogság, szépség, szerelem? – Nyár vagy ősz, – oly mindegy!… A télnek
Bandukolok lassan elé. Vacsorám magam kell megfőzzem a konyhán.
S vendégem – legföllebb ha egy jön, – a Szomorúság…