Weinrauch Katalin: Esős nap

Nyújtózó fák tenyerébe
eső hullat gyöngyöket,
monoton dalt dúdolnak
lucskosan a levelek.

Magam ülök a szobában,
mégsem vagyok egyedül,
közel hajolnak a falak,
bennem béke hegedül.

Szél szavára válaszolva
a ház fala megreccsen,
két évszázad van mögötte,
s helye van a jelenben.

Karjába vesz, ölel a csend,
itt van velem a remény,
tátott szájú kandallóból
hull ölembe göndör fény.

Esőpöttyös ablakokon
erdőillat szökik be,
fényesíti majd emlékem
ilyen esős időben.