Weinrauch Katalin: Szalonnasütés

Augusztusi árnyékokban
érzem az ősz közeledtét,
hűvösödő, szürkés árnyak
jelzik már a jövetelét.

Szilva koppan lábam előtt,
fűtorzsa sebzi fel a hamvát,
darázs dong a gyümölcs fölött,
húsába döfi fullánkját.

Faágak közt szél ficánkol
a nyár búcsú-torán táncol,
levéltenyerével a lomb
parancsára neki tapsol.

Szőlőlevelek közt bujkál
a késő nyár szelíd fénye,
aranyat szór a parázsra,
arcunkra is jut belőle.

Kéklő, selymes füstpántlikák
nyújtózkodnak fel az égre,
nyárson pirul a szalonna,
zsírkönnye hull friss kenyérre.

Poharunkban tavalyi bor
rubin tükre szellőt ringat,
üvegpohár csengő hangja
múltidéző, fájó visszhang.