Zán Fábián Balázs: Mézédes óceán

Mikor veled vagyok,
kelhetne a nap akár nyugaton,
nekem mézédes az óceán is,
ha hallgatom
kedves lényednek örömteli dalát.

Vigadhatnának akkor a gyászolók,
s gyászolhatnának, akik felhőtlen boldogok.
De én veled
valószerűtlen boldogságba fulladok.

Mégis, ha felkelek s magamhoz térek,
nekem itt van már az odaát,
csak a csendnek hallgatom őrjítő moraját.

Megesküdtem volna, hogy itt vagy,
a sötétben kereslek,
de föld íze kavarog számban,
s látok egy nyomasztó álmot:
mintha engem temetnének…
Aztán sokáig semmi, majd téged látlak,
amint fejfámra borulva feltámadásom várod.

Forrás: Együtt 2024/1